mategnap

Tegnap unokatesóm (Töki) felhívott, hogy menjek velük bulizni mert osztálytársának születésnpja van. Mondtam oké és indultam is. Volt bennem egyfajta öröm, hogy talán hosszú idő után újra egy igazán tartalmas bulizás felé haladok ami nem a felejthető kategóriába tartozik, mondanom sem kell tévedtem. Az egyik legunalmasabb bulit éltem át. Lementünk egy “alagsorba” ami nem volt túl színvonalas. Volt egy tánci-tánci terem meg néhány nagyobb asztal amire csak úgy ki volt doba az itallap ráadásul ragadt :-/.
Námi asztalrendezés után leültünk és dumálni kezdtünk, én elindultam egy italért de mire odajutottam, hogy kikapjam (mert 1! csapos volt) szinte mindenki bement táncolni, józanul. Nos én itt már gyanút fogtam, hogy ez nem az a rock&roll ereszd-el-a-hajam szerű szülinap lesz amire számítottam. Páran kintmaradtunk és kis idő múlva bementünk mi is táncolni, felmérni a hangulatot de olyan sablonos volt az egész és erőltetett, hogy a néhány “hoppon” marad társammal eljöttünk a francba. Inkánn mentünk a saját dolgunkra mert ezt nem lehetett élvezni, vagyis mi nem akartuk mert nem ezt vártuk. Ilyet bármikor tud az ember rittyenteni. Egy jó dolog volt csupán, hogy 600 Ft költséggel megúsztam .
Mai napom se nem vonul be a történelmembe. Pangtam, felmentem legjobb barátomhoz (Gábor) elütni az időt és megbeszélni néhány dolgot, úgy férfiasan egymás közt. Olyan 20h körül eljöttem kezemben két DVD-vel amin anime (Neon Genesis Evangelion) van. Eléggé brutális és elvont egy anime főleg lelki szinten hat. Most ezt nézem és valószínüleg ez zárja a mai napomat, talán még lemegyek bringázni kicsit éjjel. Amúgy reméltem, hogy ma esetleg valaki felhív itt Gödöllőn, hogy megyünk kocsmázni de sajnos ez elmaradt. Ezért lett ez egy ilyen nap.

zavarok

Már három napaja veszem észre magamon az alvászavart, ami nem jó. Ezt legfőképpen arra tudom visszavezetni, hogy már 8 napja nem volt semmi munka, és itthon ülök… úgyhogy most jövök csak rá mennyire unalams ez hosszútávon. Hozzászoktam a feszes munkatempóhoz, erős fizikai és szellemi igénybevételhez, rohanáshoz… mostmeg csak Hétfőn Kedden Szerdán járok este suliba, és ennyi. Tetoválni járok még 2 hetente mert újra hideg az idő, a tinta pedig ezen az tálaghőmérsékleten marad meg legnagyobb mennyiségben a pórusokban. Így később fog fakulni.
De van valami, amibe nagy valószínüséggel bele fogok vágni. Az ősmagyar talpasíjászat ami most foglalkoztat. Művész Zoli (ő tetovál) lovasíjászkodik nem kis sikerrel, felvetette nekem az ötletet, hogy kezdjem el és járjak ki vele, majd ő megtanít. Mivel magyarérzelmű vagyok, a technikai sportokat kedvelem, elég testhezállónak találtam ahhoz, hogy tényleg elkezdjem. Ha minden jól megy a héten kapok pénzt és megveszem első magyar reflex íjamat és felszerelésemet. Kíváncsi leszek hosszútávon hová fogok fejlődni benne. Meglátjuk.
Egyenlőre ez történik velem, nem túl érdekes de ebben az évszakban nem vet fel a kalandok lehetősége.